2007. augusztus 28-án megismertem egy pasit. Miután nagyon sokat csalódtam már így igyekeztem nagyon óvatos lenni. Igazából azért mentem el a találkozóra mert kiváncsi voltam rá, és azt gondoltam beszélgetek valakivel aztán hazajövök és jó érzéssel fekszem le. Beszélgettünk, aztán a Móricz Zsigmond körtéren az egyik tojáson csókoloztunk vagy egy órát.
Nagyon jól éreztem magamat vele!!
Elmeséltem neki a lányomról is mindent. Nem ijedt meg!!! :-)
Aztán szépen lassan alakulni kezdtek a dolgok. Ismerkedtünk... beszélgettünk...érzéseim lettek... neki is.
Egyik szerdán január közepén otthon feküdt betegen. Elötte egy héttel a lányomat ápoltam megfázással, Ő is elkapta.
Felhívott, hogy átjöhet-e. Mondtam persze.
Mire megérkeztem vacsorával várt és feltett egy kérdést...
Válaszoltam...
Aztán azt gondoltam most már minden megy a maga útján.
De mivel ez az ÉLET és nem MESE így ez sem egyszerű.
2008. májusban egy bulin jött egy nő és Ő szerelmes lett. Mire kiderült ill. elmerte mondani már éreztem rajta, hogy fülig szerelmes. Nagyon fájt.
Mondta, hogy legyek türelmes , el fog múlni, és ha szeretem még, akkor vissza kapom. De én nem akartam elveszíteni sem. Életemben nem szerettem embert ennyire amennyire Őt szeretem!!!!
"Volt valamikor egy műsor a Spektrumon. A pasi arcát megtámadta valami vírus és csak úgy tudták megmenteni, hogy kioperálták a szemét, orrát, száját. A műtét után ott egy nagy űr maradt, amit plasztikai műtétekkel hoztak helyre. Dehát látni, szagolni, érezni az ízeket soha nem tudta már. Ott volt mellette a felesége végig, szerette minden nehézség ellenére.
Én akkor megfogadtam csak olyan ember kell nekem akivel ha ez történne megtudnám tenni.... Még így is szeretni tudnám!!! "
Igen ezt gondolom a mai napig!
Elmentünk júniusban nyaralni. Mert már befizettük és megígértük a gyerekeknek is. Persze Ők naponta másfél - két órát beszéltek telefonon. Hévíz után mentünk 3 napra Szerencsre az anyukájához ill. a szűkebb családjához.
Aztán haza.
Történtek dolgok amiket egyenlőre nem tudok leírni, mert még mindig nem nagyon tudtam magamban helyre tenni.
Ami biztos, hogy VÉGE lett annak a kapcsolatnak. Rájött, hogy nincs perspektíva a nőben.
2008. október 2-án elhangzott egy mondta amit már nagyon vártam. Költözzünk össze. Tehát mostmár arról beszélhetünk, hogy MI.
Együtt!
Közössen!
Szeretetben!
Ami még fontos. Van egy ember az életemben akitől a krízisben nagyon sokat kaptam. Ha Ő nem állt volna mellettem akkor biztos, hogy nem tudom végigcsinálni az egészet Drágáért. Jó pár éjszakát beszélgettünk végig, hogy mit csináljak és mit ne. Köszönöm!
A következő bejegyzések már a MI történetünkről fognak szólni!
